Végh Tibor Írásai

Halkan jöttek emberek láncfűrésszel a parkba.

Nem beszéltek:a fák rettegni kezdtek, csak ne én legyek az áldozat,gondolták.

Egyik munkás nekitámasztotta létráját a fának.

Felbőgött a motor.

Már bele is vágott az eleven fába.

Megkezdődött az iszonyatos csonkítás: A többi fa remegett a félelemtől.

Az emberek végeztek: a látvány iszonyatos volt, de még a fa sem halt meg, egy madárka szállt rá.

Kereste szomorúan a fészkét, sajnos itt nincs mit tenni elrepült.

Imént láttam egy gyönyörű élőlényt, most pedig haldokló fát.

Egy hét múlva ismét jöttek az emberek most tőből vágták ki ami még megmaradt az szegényből.

Összedarabolták: még aznap markoló jött, földből kitépte a gyökereket, földet visszatemette.

Aki arra jár az tudja micsoda szép nagy fa állt ott valamikor.

Itt még nem ér véget a történet. Ugyanis Uniós játszótér épült, a fa útba eset, ezért kellett eltüntetni onnan.

Életben nagyon sokszor, fel kell áldozni valamit a nemesebb cél érdekében . Játszótér elkészült hivatalosan átadták a gyerekeknek .Akik azonnal nekiláttak különböző játékok megismerésének.

Gyerekek zsivajából hallani lehetett, nagyon boldogok voltak . Feldarabolt fát szétosztották a munkások között,akik télen meleget varázsoltak a lakásukban .Ha kinézek az ablakon,nem kell még  a szememet sem becsukni,látom magam előtt a csodálatos szép fát.

Még szegény pici maradat ő is bánatos volt, nem csak ő neki hiányzott, nekem is: de mindamellett

sok-sok száz gyermeknek,okoz nagyon nagy boldogságot, a szép játszótér .Nincs annál nagyobb öröm mint látni azt a boldog mosolygós, örömteli-szemű gyerekeket.

Ezért már megérte.