Végh Tibor Írásai

Amikor megszülettél életem legszebb napja jött el. Kezembe vettelek és lágyan megsimogattalak,mint a legszebb rózsabimbót,melyet a nyári langyos szél körbefog és simogatja egyre jobban sok-sok szeretettel öleli körül, mint szerető apukád is tett veled.

Szemeimmel átkaroltalak és könnycsepp hullott a te kicsi arcodra, és mintha érezted volna elmosolyodtál, mint az a rózsabimbó, melyet a nap és a lágy szél táncoltatna,oly lágyan tartana nehogy kárt tegyen benned valami gonosz erő, úgy vigyáztam rád, óvtalak mindentől.

Egy szép napon kinyílt ez a kis rózsabimbó és csodálatos szépsége elkápráztatta az egész világot. Múltak a napom, hónapok egyszer egy erős szél kerekedett és a szirmokat messze vitte idegen tájakra. Jött az ősz,a tél is elmúlott, majd beköszöntött a tavasz. Újra éledt a természet a rózsabokrokon ismét bimbók növekedtek mutatva, hogy milyen csodálatos az egész világ.

Köszöntelek ezzel a pár sorral felnőtté válásod alkalmából.